Oldalak

2013. február 17.

Hogyan is kezdődött

Elég régóta motoszkált a fejemben a gondolat, hogy jó lenne "valami". Valami, ahol összegyűjthetném azokat a dolgokat, melyek igen kedvesek számomra. Végül egy igen kedves barátomtól megkaptam az utolsó lökést "Én a helyedben blogolnék." :). ...és a motoszkálás egyre hangosabb lett. Nem hagyott nyugodni olyannyira, hogy a következő hétvégén éjszakába nyúlóan tanulmányoztam, hogy hogy is működik ez a "dolog"
Szóval itt volnánk, és íme a történet, hogy miért éppen ...konyhán innen - kerten túl...
Egészen kicsi voltam még, mikor elkezdtem a konyhában sürgölődni. Nagyon szerettem anyunak segíteni. Persze folyton kérdezősködtem, hogy Az micsoda? Most mit csinálsz? Anyu pedig türelmesen elmagyarázott, és megmutatott mindent. Az elején csak ide-oda slattyogtam; hoztam-vittem a dolgokat a kamrából a konyhába és vissza. Mivel olvasni még nem tudtam, így például a cukrot és a lisztet színek alapján azonosítottuk. Rettentően lefoglalt ez a fontos feladat, hogy én hozhatom anyunak, vagy apunak a "dolgokat". Mert apu is nagyon jól főz, így igazán jó dolgunk volt (van) a testvéreimmel. :)  Később rendszeresítve lett a konyhában egy kis szék, amire ha felálltam, pont felértem a konyhapultot. Azok voltak csak a szép idők! Azt hiszem akkor -túl a "miért korszakon"- kezdett el igazán érdekelni, hogy mi is zajlik a konyhában. Sokkal izgalmasabb lett minden, hisz így már egész közelről szemlélhettem a történéseket. Hát innen a töretlen kíváncsiság és a főzés szeretete.
Mostanában, ha összejön a család otthon, van, hogy mind az öten a konyhában sürgölődünk és ez nagyon jó dolog! 

Konyhai "ténykedésem" kezdetével egy időben a kert is igen érdekelt. Mivel kertes házban nőttünk fel, azt hiszem ez természetes. Kezdetben csak a virágok, aztán minden más is. A kert szeretetét minden bizonnyal aputól örököltem. Ő kertészmérnök s végül én is az lettem. Megtapasztalva e szakma szépségeit és nehézségeit is. Kiskoromban volt otthon jó pár ágyás szegfű. Mikor anyu nekiállt szedni -akkor még ketten voltunk húgival- mindig énekelt nekünk, hogy tudjuk merre van, mert olyan kicsik voltunk, hogy nem láttuk a "szegfűdzsungelben". Így ott jöttünk-mentünk a sorok között, míg anyu leszedte és szépen kötegbe rakta szín szerint a szálakat. Különös érzékünk volt ahhoz, hogy bár csak alulról láttuk, ki tudtuk szúrni a legszebb virágfejeket és meg is szereztük őket. :) Anyuék mindig jót derültek ezen; soha nem szidtak le minket emiatt. Paradicsom is volt. Fóliás. Mikor jött a szedés, mi is segítettünk. Kis homokozóvödrökkel masíroztunk és gyűjtögettük az apró érett szemeket. A "gyerekparadicsomot". Mindig ezeket ettük meg először, mert apuék állítása szerint ezek voltak a legfinomabbak. Persze azért, mert mi szedtük. :)
Az első igazi saját ültetésű növényem egy fűcsomó volt. Hosszas kutatás és tanulmányozás után megtaláltam a legmegfelelőbb földkupacot, a tökéletes fűcsomót és egy megfelelő méretű cserepet. Nagy büszkén megmutattam és közöltem, hogy viszem a szobába. Sajnos bent nem bírta sokáig; még időben kimenekítettük apuval és elültettük. Bennem az a pár napnyi gondoskodás tudatosította, hogy végérvényesen elköteleztem magam a kertnek és a növényeknek. 
A sors úgy hozta, hogy csak pár évig tudtam a szakmában dolgozni. A lelkesedés persze megmaradt. Sőt... :) Most már a saját kertünket tervezgetem, tervezgetjük. Még távolról sincs kész, de már van pár virág, néhány fa és tavaly volt egy csöpp kis konyhakert a füves előkert közepén, mert az teljesen elképzelhetetlen volt, hogy ne legyen legalább pár tő paradicsom, paprika és padlizsán. Persze kellett egy kevés hagyma, és petrezselyem, bazsalikom, rozmaring no meg virágok! Mivel még felújításban voltunk, a kert egy része mobil lett. Vödrök és tiszta festékesdobozok lényegültek át, hogy bennük zöldségek cseperedjenek. Ide-oda cipeltük őket, ha épp költözni kellett. Így kezdődött egy saját kert története...

S ami mindezeken túl van? Nekünk a Balaton. Egészen pontosan a Balaton-felvidék. Azon belül is szívem csücske a Badacsony és Badacsonytomaj. Egészen kicsi korunktól fogva nyaranta ott töltöttünk egy-egy hetet. Ahogy cseperedtünk ezek a nyaralások ritkultak ugyan -közben más vidékeken is jártunk-, de annál értékesebbé váltak az emlékek az előző nyarakról és annál izgalmasabb lett a várakozás, hogy mikor lehetek (lehetünk) ott újra. Számomra különleges hangulata van annak a vidéknek. 

Ezeket az emlékeket, ízeket, színeket és érzéseket próbálom hát képekbe s szavakba önteni. Remélve, hogy azt, aki olvas egy kicsit elrepítem gondolatban egy nyugalmas helyre és közben jókedvre derítem!

12 megjegyzés:

  1. Nagyon kellemes volt ezeket a sorokat olvasni, én bizony repültem vissza a gyermekkorba, amikor a Nagyimnak segítettem a konyhában! Jó, hogy így is sikerült jobban megismerni Téged :)

    VálaszTörlés
  2. Nahát milyen aranyos vagy! :) Örülök, hogy "eljöttél" velem egy kis időutazásra. Köszönöm, hogy megírtad! Igazán csodásan indul így a nap! ;)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Ági!
    Most akadtam rá az oldaladra,nagyon szépen írsz ,mesébe illő a történeted.Nagyon tetszik az oldal és a képek.Szeretném megkérdezni milyen géppel készíted a képeket?Nagyon élesek szépek izlésesek,gyönyörűek!Gratulálok,további sok sikert!Mariann

    VálaszTörlés
  4. Szia Mariann! Nagyon kedves vagy! Igazán örülök, hogy tetszik a történet, a képek és a blog. Jó érzés, hogy így gondolod, köszönöm szépen, hogy megírtad! :)
    A fényképezőgép egy Nikon COOLPIX L810-es. Én nagyon szeretem, mert könnyen kezelhető kis kompakt gép. ;)
    Köszönöm még egyszer a kedves soraid! Ági

    VálaszTörlés
  5. Szia Ági !
    Ma találtam meg a blogodat , szívmelengetőek a soraid , gyönyörűek a fotóid , no és a receptjeid :) azt hiszem , rendszeres látogatóddá váltam . Örülök, hogy megtaláltalak . További sok sikert és sok-sok követőt kívánok Neked ! Kriszti - aki szintén Badacsonytomaj szerelmese

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kriszti!
      Ó... Köszönöm szépen! :) Nagyon kedves vagy! Örömmel olvastam soraidat és örülök, hogy tetszenek a képek és írások! Jó érzéssel tölt el, ha Neked is vidám pillanatokat szerezhetek! ...Badacsonytomaj ♥... :) Baráti üdvözlettel: Ági

      Törlés
  6. Üdv, Ági! Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy ez a legszebb blog-oldal, amit valaha láttam. Pedig sokat láttam és sok szépet is, hiszen folyton itt lógok fenn és keresgélek, nézegetek, munkából és saját kedvtelésből is.
    Szép a szemnek és szép a léleknek is. Gyönyörű. Nagy öröm, hogy van. És köszönöm is. Edit

    U.I. Az én első "kertem" levágott málnavesszőkből volt, amiket a hóba állogattam, kétévesen. És én is kertészmérnök vagyok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Edit!
      Nagyon jólesnek kedves soraid! Szívet melengetőek. :) Nagy örömmel tölt el, ha az, amit szívből csinálok eléri célját és annak, aki ide látogat tetszik, amit itt talál. :) Én köszönöm, hogy itt jártál "nálam" és köszönöm a szép dicséretet. ♥
      De jó! Aki fogékony, már kiskorában beoltható a kert és a növények szeretetével. ♥

      Törlés
  7. Kedves Ági!
    De jó, hogy megtaláltalak! Valamikor régen, évekkel ezelőtt olvastam az egybensült fasírtod receptjét, amit kézírással kijegyzeteltem, és azóta is az alapján készítettem a fasírtot a család és a barátnők nagy megelégedésére. Sőt, már tovább is adtam a recepted, mert annyira ízlett a lányom barátjának is, a húgomnak is, hogy ők is a recepted alapján készítik már.....
    Viszont nem emlékeztem, hol is, kitől is olvastam ezt a receptet, mert akkor nem mentettem el .. Most annyira örülök hogy rád akadtam!!!! Lesz még egy rendszeres oklvasód!!!!
    Üdvözlettel: Magdi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Magdi!
      Köszönöm szépen a kedves sorokat! :) Annyira örülök, hogy tetszik a blog. Ilyenkor szerzek bizonyosságot arról, hogy tényleg érdemes folytatnom. Köszönöm szépen, hogy megírtad! ...és én is örülök, hogy rám találtál! Annak pedig még jobban, hogy ennyire ízlik nektek a fasírt. :D Köszönöm, hogy itt vagy! ♥

      Törlés
  8. Kedves Ági!
    Milyen különös az élet! Ma egybensült fasírtot készültem sütni, emlékeztem, hogy el van mentve egy recept, amit még nem próbáltam ki, most szeretném, előkerestem, így keveredtem a blogra - ennek kb. 2 órája -, azóta nézem-olvasom a "recepttörténeteket", amik teljesen elvarázsoltak!Kerítek rá időt, hogy mindent végignézzek, minél több receptet kipróbáljak, mert gyönyörűen-fantasztikusak az itt látottak! Örülök, hogy megtaláltalak,remélem még sokáig fogjuk olvasni a bejegyzéseidet, kipróbálni az ételeidet-süteményeidet!
    Most indulok fasírtot sütni, mert erősen késésben vagyok!
    További sok sikert Neked és minél több bejegyzést Nekünk!
    Üdvözlettel: Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kati!
      Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat. ♥ Örömmel tölt el, hogy tetszik a blog. Jó érzés tudni, hogy ami nekem kedves, másoknak is kedvére való. Köszönöm szépen, hogy megírtad! Remélem, hogy ízleni fognak majd az ételek. :)
      S habár most még kicsit döcögős, de remélem hamarosan visszatér a blog a régi kerékvágásba. ;)
      Köszönöm, hogy itt vagy!
      Ági

      Törlés